Majdnemfriss :)

A pályázatok szünetében az Aranymosás oldalán a novelláké, cikkeké, szerkesztéseké a főszerep. Bohó íróiskolás ifjúkoromban már kikerült a leírás kurzusra írt novellám, az Istenvégzet, a tegnapi nappal pedig kezdetét vette a honlapon Szönza című kisregényem publikálása is. Régi kedves olvasóim és ismerőseim tudni fogják, hogy az Imagine tavaszi ajándékozós megmozdulására írtam, és amellett, hogy az oldalon népszerűnek bizonyult, merőben váratlan utakra terelte a jövőbeli terveimet is. Újonnan érkezők kedvéért: a történet az alábbi kérésekből született, deep violet kérésére:

1. Egy olyan történetet kérek, ahol az alapkonfliktust az jelenti, hogy két harcos egy csata után ugyanazt a nőt választja magának hadizsákmánynak. A három szereplő közül egyiknek se legyen közömbös a másik, de hogy milyen szálak fűződnek közöttük, azt rád bízom (lehetőleg ne legyen a történetben homoszexuális szál). A konfliktus ne valamelyikük halálával oldódjon meg.
2. Egy gyerek felkeveredik otthon a padlásra (vagy le a pincébe), és ott olyasmit talál, ami visszavonhatatlanul kitágítja az általa ismert valóság határait. Ez az új ismeret egyszerre befolyásolja az életét pozitívan és negatívan. Örülnék, ha ez a személyiségét befolyásoló (vagy torzító) hatás szép fokozatosan lenne bemutatva, akár sok év távlatában is.

Terjedelménél fogva a Szönza folytatásokban kerül fel az Aranymosás oldalára, az alábbiakban közlöm a linkeket, ahol elérhető (a frissítések ütemében bővítem):

1. részlet

2. részlet

3. részlet

4. részlet

5., befejező részlet

Kellemes olvasást, jó szórakozást kívánok minden érdeklődőnek!

(J)ókor

Tudjátok, hogy érdemes fenntartásokkal kezelni a terveimet, de talán még emlékeztek, hogy nemrégiben a TAI kapcsán utalgattam egy új vonulatra, amivel szívesen foglalkoznék. A Szönza eddig felkerült fejezetei elég jó hintek lehetnek ezzel kapcsolatban: a középkori fantasy környezet helyett az ókori(as) kezdte izgatni a fantáziámat. Úgy érzem, rengeteg kijátszható tér van arrafelé, és ha belegondoltok, nem is Esconquin az első próbálkozásom, hiszen Nuarád is egy ezeregyéjszakás hangulatú birodalom tiránja (csak jussak már el oda is). Történelmi ismereteim erősen megkopottak, de bőségesen van időm felfrissíteni őket SSZ és a trilógiazáró (meg talán Korona) megírása közben, illetve máris vannak ötletcsíráim, hogy merre indulnék. Tegnap például azon gondolkodtam, melyik részei működhetnének az eredendően űrfantasy/űropera jelleggel indult Királyoknak ókorba helyezve, és meglepően sok mindent ki lehetne hozni belőle – talán még többet is, mint az eredeti koncepcióból.

Most egyelőre persze Karvalyék javítgatásával foglalkozom, meg töltögetem fel a Szönzát. Alkalomadtán ezekről is beszélek bővebben, ha van rá igény. 🙂

Egy halott hagyatéka

Az ötletelés viszonylag korai fázisában már tudtam, mi lesz, ami fantasyvá teszi Esconquin világát. Mágiát nem akaródzott most beleírni, idegen fajokkal eleve nem szeretek operálni, viszont erősen sejtettem (na jó, tutira tudtam) az ajándékozottam kilétét, így kicsit a nála élő dolgokra is reflektálva született meg a szándéklátás képessége, amivel esconéknál igen jó pozíciókba lehet kerülni. Például minden hódítását sikerre vivő Hadvezéribe… 🙂

“– Még mindig kérdezni akarsz.

– Nem értem… – Elhallgatott, kereste a módját, hogy tudásszomja ne kételkedésnek hangozzék.

– Mi szükségem arra, hogy szavakkal meztelenítsem le a szándékait? – fejezte be helyette a Hadvezér. – Tisztán kellett látnom az árnyalatokat. Ellenséges ez a föld, tele csapdával. Személyes csapdával. – Beárnyékolta a szemét a tenyerével, és a félig lerombolt torony felé tekintett. Ilmorisz tudta, kire gondol: az asszonyra, akinek tehetsége mindhalálig meggátolta benne Menkalian Sorót, hogy ideirányítsa a seregét.

– Ha Lugaila élne – folytatta töprengve a Hadvezér –, ilyen közelségből nem tudná elrejteni előlem, mivel próbálkozik. De elvitte a járvány, és nem sikerült időben kifürkésznem a terveit. Egy halott hagyatéka ellen harcolok… mert nyilván van hagyatéka. Arról a nyomorultról – biccentette hátra a fejét, amerre a tetemet hagyták – sugárzott az ölni vágyás.”

Holnap kezdődik a SZÖNZA publikálása, ne menjetek messzire!

A hölgykarakter, akit a tesztolvasók Mortuánál és Calinánál is jobban szerettek

“Ruwain kidugta a fejét a sátorból, esconul kiabált valamit, majd visszahúzódott. Szótlanul figyelte Szenzát, közben pedig aprókat körzött a vállával, amíg valamivel később egy mezítlábas escon fiú nem lépett közéjük, kezében egy tál gőzölgő étellel. Szenza gyomra megkordult a gyümölcsös illatra. Ruwain intett a fiúnak, hogy távozhat, majd eloldozta a lány egyik kezét, csak a másikat rögzítette a béklyóval a sátorrúdhoz. Kellett egy pillanat, hogy Szenza megértse: az ételt neki szánták, és így ráadásul egyedül is képes lesz elfogyasztani. A gesztus váratlanul érte olyasvalakitől, aki végiggyilkolta az előző napot – és ki tudja, talán ezt is –, utána pedig kifosztotta Lugaila házát, őt magát is ugyanolyan szenvtelenül rángatva el, mintha puszta értéktárgy lett volna.

Gratas – hajtotta meg a fejét, mielőtt a földre telepedett volna, hogy ölébe vegye a tálat, és nekilásson a húsos-gyümölcsös szósznak.

A férfi ajkán átsuhant valami, amit más körülmények között talán egy félmosolynak lehetett volna értelmezni.

Grates – igazította ki. Fél térdre ereszkedett, és a lány álla alá nyúlt, hogy magára vonja a tekintetét. – Beszéled az escont?

[…]

– Ezek mik? – Ruwain a hajához nyúlt, ujjai közé fogott egy színes gyöngyökkel díszített tincset. Szenza összerezzent a váratlan érintésre, akárcsak arra, hogy a férfi helybéli nyelven szólal meg – erős, dallamos akcentussal, ő azonban nem vette a bátorságot, hogy helyreigazítsa.

– Talizmán – emelte fel a fejét. – Nem jelent veszélyt, csak… jeladás a falu szellemeinek, hogy megnyugszunk az akaratukban. A kék a remény színe, a piros a véré…

Ruwain hümmögött. Elhúzta a kezét, és a földre löttyintett cseppek felé biccentett.

– Ez is nekik szólt?

– A tisztelet kifejezése – felelte óvatosan Szenza.”

Csütörtöktől olvasható az Imagine-en (és talán a Merengőn is)!

TAI: A harmadik arc

Igaz, csak dollmakeres képen, de mutattam már nektek Ruwaint és Szenzát, mi több, Ru az első kiszivárgott bekezdéseknek is nézőpontkaraktere, de van ám még férfiportré az arcképcsarnokban! Említés szintjén előkerült a sneak peekben Ilmorisz neve. Bevallom, őt eddig hiába próbáltam dollmakervégre kapni, az egyetlen félig-meddig vállalható verziót ugyan elmentettem magamnak, de nem érzem, hogy ő lenne. Így az arca helyett a gondolatait tudom megmutatni, szintén a történet elejéről – a világért sem terhelnélek benneteket szpojlerekkel. 😉

“Már készítették a halotti máglyát a harmadik hadtest tábora – a castron – mögött, az árkon túl, amelyen nem terjedhetett át a tűz. Ilmorisz belebámult, elképzelte, amint lángra kap, és a pusztítás lassan felemészti az elesettek tetemeit. Mennyi ismerős hullott el csupán néhány óra leforgása alatt… Nolduran gondolata környékezte meg, hátrébb szorította a többiekét, szinte érezte, amint a vállára teszi a kezét. Az egyetlen, akit barátnak nevezhetett, aki neki és Ruwainnek is több volt, mint lándzsafivér – vagy ki tudja, talán éppen ezt kellett volna, hogy jelentse a lándzsafivéri kötelék, páratlan kapcsot, amely mégis magától értetődött, az élet többi területén éppúgy, mint a harcmezőn. Most, hogy hármasuk széthullott, Ilmorisz ráeszmélt arra, ami eddig elkerülte a figyelmét: hogy immár a világon semmi nem köti Ruwainhez. Idegen lett, vagy annál is rosszabb, egy idegen testvér, márpedig abból egy is több a kelleténél. Ilmorisz dühösen préselte össze az ajkát, és a máglyarakók közé képzelte Nolduran eleven, derűs alakját.

Miért nem veszhetett oda inkább Ruwain?”

Ó, és kikerült az Imagine-re az a novella, is, amit én kaptam. Nézzetek bele, olvassátok szeretettel!

Sneak peek

Ahogy anno Nuarédékból, most íme egy első falat a TAI-s történetből is (mostantól “escon” fedőnéven fut, a címe pedig Szönza). A különbség az, hogy május elsejétől ezzel a történettel tényleg meg is lehet ismerkedni, hiánytalanul és minden tekintetben úgy, ahogyan azt már megszoktátok. Ízelítőnek pedig a legeleje:

“A barbárok hiába próbáltak ellenállni. A járvány megtörte a testüket, megapasztotta létszámukat. Megmaradt férfiaik gyorsan és kevés áldozat árán hullottak el a harmadik hadtest lándzsahegyein és kardélein – a bevehetetlennek hitt sánckapuk még alkonyat előtt megnyíltak Esconquin harcosai előtt.

Senki nem dacolhatott hosszasan a Hadvezérrel.

Ruwain, mint mindig, az első sorban küzdött. Fontos volt, hogy lássák: a katonák, az ellenfél, az apja – a Hadvezér fiának lenni önmagában is épp elég terhet jelentett – és legfőképpen két lándzsafivére, akiknek, ha kimondatlanul is, de ő állított példát. Egységbe fogta az okos, taktikus Noldurant és a szenvtelenül harcoló Ilmoriszt, és lendületével ellenállhatatlanná tette hármasukat.

Legalábbis mostanáig. Többé nem lesz így. Hiába győztek nagy fölénnyel, Nolduran elesett; amikor Ruwain rábukkant a harctéren heverők között, még eszméletén volt, és a kezével próbálta bent tartani a zsigereit. Csak a szemével kellett kérnie, lándzsafivére máris megadta neki a kegyelemdöfést, aztán káromkodva becsörtetett a faluba, hogy legyilkolja az életben maradottakat, és kifossza az útjába eső kunyhóikat. Fegyvert akart zsákmányolni, amit trófea gyanánt hazaküldhetett, és nőt, akinek a puhasága talán egy kis időre kiűzi a tudatából Nolduran kegyes halálért esdeklő pillantását.”

 

Adni is, kapni is, avagy lehull a fátyol a TAI-ról

Eredendően arra számítottam, hogy mondok pár kedves szót az ajándéknovellámról, aztán lelkesen és izgatottan rátérek arra, amit én írtam. Ehhez képest a mai napom sokkal inkább az ajándékaim bűvöletében telt. A többes szám szándékos, mert egy incifinci novellánál jóval többet kaptam. De lássuk sorjában!

Először is, a kéréseim. A hetes számú blokk volt az enyém, sorrendben a három vállalható ötlet:

1. Értelmezd újra a “fiúruhába öltözött lány” klisét! Kifejezetten depresszív hangulatú történetet szeretnék, amelyben a férfinek álcázott lány főszereplő szeretné magát leleplezni, de nem teheti és/vagy nem sikerül neki. A helyszín: egy kalózhajó. Kérlek, mellőzd a megszokott sablonokat, hozz valami újat! A novella végén legyen feloldás, de nem egyértelmű hepiend. Kötelező kellék továbbá egy sármos, de gátlástalan kapitány, néhány cápa és egy pálmafákkal teli, csak látszólag idilli sziget, ahol a hősnőt igazi sokk éri. E/3-as narrációt kérek, ha váltott szemszöget szeretnél, akkor a kapitányé legyen a másik, de a lányéval is beérem. Ha romantikát is viszel bele, az semmiképp ne slash legyen!
2. A kísértet kísért. Gyakran az arra legalkalmatlanabb helyen. Az egyetlen, aki az útjába állhat, egy szkizofrén ápolt…
A novella története csupán díszlet, keret a szkizofrén szereplő minél teljesebb bemutatásához. Hátborzongató, de nem horrorisztikus történetet kérek, minél bizarrabb csattanóval. A kutatómunka kiemelten fontos: hihető, alaposan kidolgozott és reális szkizofrén betegről szeretnék olvasni, nem hasraütéses alapon és nem wikipédia-ízűen. Mindenképp súlyos beteg legyen, külön örülnék neki, ha a hebefrén altípust választanád, de ha másikkal jobban tudsz dolgozni, ám legyen. Ebben a történetben semmiképp nem fér el a romantika.
3. Nelian jófiú, de rossz ügyet szolgál. Surak épp az ellentéte: a lelke sötét, de képességeit jó célokra használja. Omira az egyikük menyasszonya, de a másikat szereti. Hárman kénytelenek összedolgozni egy mindannyiukat érintő ügyben, amelynek központjában egy leszokóban lévő, dohányos postás, egy szerelmes isten, egy gyerekkori félelem és egy szenvedélyes csókjelenet áll. A feladat megoldódik, de hármuk közül ketten belehalnak. Mindentudó narrációt kérek, ne legyen egyértelmű, ki marad életben! A történet scifitől westernig bármi lehet, az sem hátrány, ha a szereplők nem hétköznapi emberek.

Igen, a hármas egy katyvasz, a kettes meg nehééééz… Tudniillik leginkább az elsőt szerettem volna. Erre érzett rá és happolta is el villámgyorsan a kéréseimet az a Cold Russel, akire titkon nagyon is számítottam, lévén az Assassin’s Creed 4 nagy közös szenvedélyünk (enyém inkább, erre szeret rámutatni, én meg nem tagadom). 🙂 Meg egyáltalán, szeretem azt, ahogyan ír, az ötleteit, a humorát (bár a kérés nem volt kifejezetten kacagtató), szóval reméltem, hogy bejön neki, amit kitaláltam (és amint azt sejtettem, sokan azonnal rá is jöttek, hogy ez csak nekem juthatott eszembe). Amit pedig Russeltől kaptam, az túlmegy mindenen. Magával a történettel ugyan még egy darabig nem köthettek ismeretséget, cserébe viszont mutatom, mi az, amitől szemem-szám elállt és a bkv-n pityeregtem el magam: Adelia történetének ficblogja, amit oldalsávba is ki fogok tenni, amint a WordPress hajlandó lesz együttműködni. Szóval, Russel drága, itt is nagyon-nagyon szépen köszönöm! ❤

Másodszor, a kéréshármas, ami viszont engem csípett fülön:

1. Egy olyan történetet kérek, ahol az alapkonfliktust az jelenti, hogy két harcos egy csata után ugyanazt a nőt választja magának hadizsákmánynak. A három szereplő közül egyiknek se legyen közömbös a másik, de hogy milyen szálak fűződnek közöttük, azt rád bízom (lehetőleg ne legyen a történetben homoszexuális szál). A konfliktus ne valamelyikük halálával oldódjon meg.
2. Egy gyerek felkeveredik otthon a padlásra (vagy le a pincébe), és ott olyasmit talál, ami visszavonhatatlanul kitágítja az általa ismert valóság határait. Ez az új ismeret egyszerre befolyásolja az életét pozitívan és negatívan. Örülnék, ha ez a személyiségét befolyásoló (vagy torzító) hatás szép fokozatosan lenne bemutatva, akár sok év távlatában is.
3. Háborús történetet kérek, ami második világháborús vagy annál modernebb korban és hadviselés mellett játszódik (akár a távoli jövőben, űrben stb.). Szerepeljen benne árulás, bajtársiasság és gyávaság is. Örülnék, ha legalább egy kicsit minden főbb szereplővel együtt tudna érezni az olvasó.

Hősfantasy-lehetőség? Érzelmi tobzódás? Ide vele! Lecsaptam rá, mint a támadó Ráha-madár (Ki emlékszik? :D), meg is nyertem, aztán ahogy telt-múlt az idő, és szaporodtak először az ötletek, majd a sorok és az oldalak, rájöttem, hogy bizony ebből én nem tudok novellát írni. A végeredmény egy ötvenoldalas kisregény (az összehasonlítás kedvéért: dépé is, karvalyék is százkilencven körül voltak), ami ötvözi az egyes és a kettes kérést, és ami május elsejétől kerül fel majd az Imagine-re – részletekben, ahogy arról már beszéltem. Igen, tudom, hogy az még odébb lesz, ezért azt találtam ki, hogy néhány naponta elárulok valamit a történetről, a szereplőkről, esetleg a megírásról, amíg el nem kezdődik a feltöltés. Egy biztos: az idei TAI minden tekintetben messze túlszárnyalta a tavalyit. Aki pedig jövő ilyenkor szeretne magának egy Kae-történetet (nem merem azt mondani, hogy novellát^^), az jöjjön, csatlakozzon, és kérjen valamit, amiből klassz romantikus hősfantasyt lehet írni. 😀

Őrült gondolatok, avagy hála neked, TAI!

Ez voltaképpen egy rövid és még úgy is értelmetlen bejegyzés lesz – bár nem lenne az, ha már most többet mondhatnék a TAI-ról. De álljon itt mérföldkőnek, arra az esetre, ha az új gondolat, ami hirtelen csírázott ki bennem, szárba szökken: lehet, hogy olyan útra fogok lépni írás terén, amivel eddig csak futólag kacérkodtam. A fantasy vonulattól persze nem térek el, de kívánkozik egy olyan zamat, amivel most nagyon sok kedvem lenne foglalkozni. Ha kikerül a TAI, de legalábbis beszélhetek már róla, és még mindig így fogok érezni, elmondom majd nektek. Addig is nyugi: karvalyék tervezett következő két részét (és talán a Koronát) a dolog nem fogja érinteni – de amíg azokat írom, legalább lesz időm beletanulni abba, ami kellene hozzá. 🙂

TAI-ról elöljáróban, szpojlermentesen

Bár még jó másfél hét hátravan a TAI lezárultáig, és ezen felül is beletelik egy bizonyos időbe, hogy az általam írt (íródó) történet is felkerüljön, nem tudom megállni, hogy ne meséljek róla egy keveset – persze úgy, hogy azzal ne áruljam el, melyik kérést teljesítem. Pontosabban mely kéréseket – a hármasból, amit kiválasztottam, ugyanis kettőt is sikerül belefonnom.

Nem fogok különösebb meglepetéssel szolgálni: a környezet ezúttal is hősfantasy, a terjedelem pedig… hát, alighanem az idei TAI leghosszabb, de mindenképpen az egyik leghosszabb történetével fogok előállni. A világ, a karakterek, minden vadonatúj, de máris nagyon szeretem őket, és nem tartom kizártnak, hogy később is foglalkozni fogok velük.

Mivel komolyabb mennyiségű szöveggel dolgozom – minden nap írok hozzá, amennyit tudok -, nagy örömömre az adminok beleegyeztek, hogy a szokott módon, fejezetenként töltsem majd fel az Imagine-re, szóval nyugodtan lehet arra készülni, amit dépénél és karvalyéknál megszoktatok: hogy néhány naponta frissül a sztori egy-egy darabkával. Persze, ezúttal ne regényterjedelemre számítsatok, de kurta novellánál mindenképpen lényegesen több lesz.

Szpojlerek helyett pedig megmutatok nektek a főszereplők közül kettőt; igaz, ezúttal nem valamelyik kedves művészbarátom rajzolta őket, csak én kontárkodtam random dollmakerrel. Parancsoljatok, egy hölgyemény és egy úriember, akikkel rövidesen írott szóban is találkozhattok, és akik máris közel kerültek hozzám:

taihoz

Update: A képen természetesen Ruwain és Szenza. 🙂

Izé

Mármint az a bizonyos tavaszi ajándékozós. Nem arról van szó, hogy nem tudok címet adni a bejegyzésnek, csupán idén is elrajtolt az Imagine-en a TAI, és ezúttal is ott vagyok a mezőnyben. A kéréseimet egyelőre nem leplezhetem le, a teljes választék ide kattintva megtekinthető. Valaki kiötlött egy piszkosul nekem való kérést, bár a sztorinak még egyelőre az elején járok, de már most azt hiszem, lesznek elemei, amiket később még prímán fel tudok használni. Sikerült lestoppolnom azt, amibe beleszerettem, remélem, az ajándékozottam is örül majd neki. Én mindenesetre szeretem az ötletét.

Egyéb dolgaim közül mostanában leginkább karvalyékkal foglalkoztam, Graingemig megvagyok az átnézéssel-átírással. Calina megy át a legszembetűnőbb változáson, határozottabb lett, több a tartása, kevésbé damsel in distress kaliber. Bizonyos jelenetek eltűntek, mások későbbre csúsztak, akad olyan is, ami az első verzióban nem fordult elő. Azt hiszem, eddig minden szavazás eredményét megtartottam (kivéve értelemszerűen a kiesett részeket – például nincs íjazás az elején), és ez nagyrészt a folytatásban is így lesz. Később hozok majd idézetet egy betoldott jelenetből, most viszont megyek vissza a TAI-t írni – és hajrá közületek mindenkinek, aki szintén zenész, akár épp az én kérésemen dolgozik, akár valaki másén!