Amit írok – és amit nem

A világ elbukott.

Valamikor dicsőséges volt, békés, az alkotó képzelet hona. Azután megjelent a homály; a Nap beleszédült, és magával rántotta a mindenséget. A jó erői, Avernaat egykori urai láncon sínylődnek – hajdanvolt birodalmukat a gonosz uralja, miközben a világ lassan, de biztosan elpusztul körülöttük.

Nem is olyan régen még arról adtam hírt, hogy – amennyire munka, család és általában a való élet mellett időt tudok szakítani rá – készülget a Karvalyszárnyon folytatása, a Snaukaszív. Tegnap coming outoltam facebookon, miszerint az utóbbi időben nem készülget. Parkolópályára került, bár be fogom fejezni, éppen csak… nos, megelőzte egy másik világ, egy másik történet, egy olyan szerelem, amihez hasonlót még soha életemben nem éltem át. Túlzásnak hangzik, pedig igaz: Agrodé és Vrudla jöttek, láttak, elsodortak, pedig akkor még azt sem tudtam, képes leszek-e róluk működő regényt írni.

Az egész egy baráti beszélgetéssel kezdődött március végén. Egy képpel – egy Szilmarilok-fanarttal –, ami döbbenetesen megragadott, és merőben új irányba terelte a fantáziámat. Másnapra összeállt bennem a világ, a szereplők viszonyrendszere és az alapkonfliktus, és tudtam: ezt most nem engedhetem ki a kezemből. Nem hagyhatom, hogy egy vázlat legyen belőle a gépemen, egy jegyzetdoksi a sok közül, amihez utána valószínűleg úgysem nyúlok soha többé. Mintha hirtelen kis szörnyetegek nőttek volna a belsőmben, amik pici, éles fogakkal kezdtek el rágni – az ötlet úgy emésztett belülről, mint megkockáztatom: soha egy másik sem. Engedtem az ostromnak: írtam egy nyitójelenetet, aztán még egy oldalt meg még egyet, és azt vettem észre, hogy ünnepélyesen elköteleztem magam a készülő kéziratnak.

Ennek saccperkábé hat hete.

Hat hete élek szimbiózisban a szörnyetegeimmel, no meg a vezetőjükkel, azzal a különösen durva és agresszív múzsával, aki nem éri be egyszerű homlokcsókolgatással. És még soha életemben nem élveztem ennyire, hogy írok, vagy azt, amit írok. Tudom, hogy várjátok a Snaukaszívet – jönni is fog, és higgyétek el, mindent megteszek majd, hogy méltó legyen az elvárásaitokhoz, de most nincs mese… Pontosabban, most másik mese van. Egy sötét, grandiózus, szenvedélyes mese, a főszerepben egy olyan mesélővel, akinél még nemigen írtam izgalmasabbat.

„A korbács meglendült, a nap felizzott az égen – Calamo szeme réssé rándult össze, pedig a fegyver még csupán a levegőn csapott keresztül, hogy egyetlen suhintásával messzire űzze a szeleket. Vrudla lenyúlt egy kődarabért a patakmederbe, ahogyan elhalt körülöttük a szélzúgás; kezében fellángolt, majd porrá égett a fekete szikla.”

Calamo
A Vizek Ura, Calamo – Kocsondi Nelli alkotása

Vrudla tanítvány volt a dolgok előző rendjében – ő volt a Nap az égen, már akkor is magánakvaló, indulatos, teli szenvedéllyel és frusztrációval. Vrudla a világ urának bajnoka, seregvezére, bizalmasa és szeretője az új rendben: tomboló, kegyetlen, diadalmas és szerelmes. Mindenek Sötét Fejedelme maga mellé emelte, a pusztulófélben lévő világnak pedig nincs választása: lassanként elsorvad a markukban.

Vrudla a főszereplője ennek az új történetnek. Nem rosszfiú, nem antihős, aki a saját jól felfogott érdekében vonakodva elindul a világ megmentésére – esze ágában sincs ilyesmit tenni. Vrudla ízig-vérig gonosz, a szó legszorosabb értelmében: a villain, aki éli világát, teszi, amit a szeszélyei diktálnak… legalábbis amíg fel nem bukkan a semmiből valaki, aki talán a jók ügyének utolsó bajnoka lehet.

„Vrudla a torkánál kapta el a magatehetetlen testet. Ujjai lángoló sebeket ejtettek Daero nyakán, ahogy felrántotta magához.

– Kicsoda Szelihé? – kiáltotta a mozdulatlan arcba, de nem kapott választ.”

Van tehát rejtély, vannak tétek – nem is akármekkorák –, nagyszabású világ és természetesen a harcok sem maradnak el, Vrudla és Agrodé (Mindenek Sötét Fejedelmének) története elsődlegesen mégis szerelmi történet. Két sötét lélek, két emberfeletti gonosz lángoló szerelmének a története – és számomra ez adja leginkább a zamatát. Annak felfedezése, hogyan és meddig kötődhet, egyáltalán kötődhet-e igazán egymáshoz két irgalmat nem ismerő hatalmasság, hogy mit jelent az alávetettjeikre nézve kettejük kapcsolata az idill csúcspontján és akkor, amikor konfliktushelyzetbe kerülnek. (Itt muszáj megemlítenem, hogy roppant határozott elképzeléseim voltak a végkifejletről, de mindketten olyan hevesen tiltakoztak ellene, hogy kénytelen voltam engedni nekik.) Bonyolítja, ugyanakkor sok szempontból izgalmasabbá teszi a helyzetet, hogy sem Agrodé, sem Vrudla – mi több, a világban senki – nem férfi és nem nő, vagyis a hagyományos nemi sztereotípiák semmilyen szerepet nem játszanak.

Vrudla és Agrodé
Vrudla és Agrodé – Kocsondi Nelli alkotása

„Agrodé mögéje lépett, átkarolta, és olyan erővel szorította magához, hogy a lélegzete is elakadt.

– Féltékenységet hallok a hangodban, szépségesem. Nem azt teszek talán, amit akarok, azzal, akivel a kedvem tartja?

Vrudla makacsul hallgatott, de nekipréselte a hátát az Úr mellkasának. Nem érdekelte a fájdalom, csak hogy olyan közel tudhassa magához, amennyire egyáltalán lehetséges.

– A kettőnk játéka. – Agrodé a kezébe nyomta a korbácsot. – Ég és föld, Vrudla, nem bizonyítottam épp elégszer?”

És hogy lehet-e azonosulni ezzel a párossal? A bukott Nappal, aki sosem riad vissza egy kis kegyetlenkedéstől, és az Úrral, aki remekül szórakozik a szeretője vérmérsékletén, és a játszóterének tekinti a világot? Nemcsak szerintem, de azok szerint is, akiknek az eddig elkészült szöveget megmutattam – nagyon is lehet. De legalábbis oda meg vissza lenni értük, úgy a karizmatikus Agrodéért, mint a drama queen Vrudláért, miközben az ember velük együtt fedezi fel, mi történt és történik a hanyatló világban, amiért a kisujjukat se mozdítják, holott idővel muszáj lenne. Vrudláék története nem lesz hosszú, mindenképpen rövidebbnek ígérkezik, mint az előző két regényem, és bízom benne, hogy mielőbb lesz alkalmatok megítélni, érdemes-e a Team Valian és a Team Zurvan-zászlócskák mellé beszerezni egy Team Vrudlásat is. Nekem már van! 😉

***

(A bejegyzésben található képek Kocsondi Nelli kifejezetten a kézirathoz készült, zseniális alkotásai – Nelli, ezúton is köszönöm, még mindig elképesztő vagy!)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s