…és miből lesz a regény?

A Karvalyszárnyon borítótervező pályázatának során rendre meginterjúvoltam a résztvevőket – már aki szerette volna -, a végleges borító elkészülte után pedig Nagy Gergelyt, az alkotót is, aki el is árult néhány komoly műhelytitkot, egyebek mellett Calina fenekével kapcsolatban. Ám ahogyan nem a ruha teszi az embert (ismeritek a viccet, ugye?), úgy a regény sikeréhez sem csupán a borítótervező munkája tesz hozzá.

A szerkesztő személyét, feladatkörét sok kérdés és jó néhány előítélet övezi. Az Így neveld a regényedet! blognak adott interjúm során én magam is érintettem a témát. Ez a bejegyzés viszont nem általánosságban a szakmáról fog szólni: az embert szeretném kicsit bemutatni, aki a másik monitor mögött ülve harcolt azért, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a Karvalyszárnyonból.

Kozma Rékáról azt hallottam először (egy női mosdó kellős közepén), hogy szétszed és újra összerak, de mindezt nagyon kedvesen fogja csinálni, és hogy piszok jól érti a dolgát. Úgy alakult, hogy minderről egy órán belül meg is győződhettem, de legalábbis ízelítőt kaptam belőle. Mondják, hogy a szerkesztés során óhatatlanul eljön a pont, ahol a szerző meggyűlöli a szerkesztőt – lehet, hogy én vagyok deviáns, de a magam részéről kifejezetten élveztem a közös munkát, a végeredmény pedig azt hiszem, magáért beszél. De hadd beszéljen magáért egy kicsit Réka is, akit nemrégiben szintén elárasztottam a kérdéseimmel:

Mit szabad tudni rólad? Mesélj magadról egy picit!

29 éves vagyok, tősgyökeres budapesti, de egyébként nagyon szeretek vidékre látogatni, gyerekkoromban sok időt töltöttem falun. Végzettségem szerint esztéta vagyok, az alapszakos diplomát a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szereztem meg, utána pedig az ELTÉ-n végeztem el a mesterszakot. Később elvégeztem egy kiadói szerkesztő kurzust is, és ennek köszönhetően lettem szerkesztő.

Rengetegen szeretnének írók lenni, akár csak a szűkebb ismeretségi körömben is. Azt, hogy valaki szerkesztőnek készül, jóval ritkábban hallani. Téged mi vonzott ehhez a pályához?

Nem mondhatnám, hogy mióta az eszemet tudom, szerkesztő akartam lenni, mert nem lenne igaz. Abban viszont biztos voltam, hogy valamilyen kulturális területen szeretnék elhelyezkedni, de hogy az inkább az irodalommal, képzőművészettel vagy filmmel legyen kapcsolatos, az sokáig képlékeny volt. Sokaknak van egy terület, ami kiemelten érdekli őket, például óriási filmrajongók, de nekem több művészeti ág is egyformán vonzó volt, ezért nem volt könnyű a köztük való választás. Aztán egyetem után eldöntöttem, hogy én irodalommal akarok foglalkozni, és elkezdtem beleásni magam az elmélet után a dolog gyakorlati oldalába: bétáztam másoknak, rengeteg írástechnikával kapcsolatos anyagot elolvastam, és persze a kurzus is nagyon sokat segített.

Mindenkinek van egy általános képe arról, hogy mi is egy szerkesztő feladata, de hogy az valójában mennyire sokrétű, mennyire aprólékos, arra én is csak akkor jöttem rá, amikor magam is elkezdtem ezzel foglalkozni. A történeten kívül nagyon kell ügyelni a részletekre is, ami számomra egy pozitívum, mert alapból kimondottan analitikus agyam van, mindig is szerettem művet elemezni. Szerencsére a szerkesztői munka túlszárnyalta a várakozásaimat, azért pedig külön hálás vagyok, hogy eközben lehetőségem van tehetséges és állhatatos írókkal együttműködni.

 muhdu

Képes vagy még olvasószemmel, pusztán az élvezet kedvéért olvasni? Ki lehet kapcsolni a szerkesztői szemet?

Szerintem nem olyan rossz dolog az, hogy tudatosan ki kelljen kapcsolni. 🙂 Én is találkoztam már ezzel a szembeállítással, hogy valaki vagy élvezi a szöveget, vagy elemzi, és ha olvasás közben boncolgatjuk is a könyvet, akkor biztosan semmi örömünket nem leljük benne. Szerintem ez nincs így, lehet élvezni egy könyvet úgy is, ha közben felfigyelünk a technikai finomságokra is. Általában, ha csak úgy magamtól olvasok valamit, attól függően, hogy mennyire jól van megírva, előfordul, hogy teljesen elmerülök történetben, és olyankor a szerkesztői agyam tényleg kikapcsol. Utána viszont rendszerint újraolvasom az adott részt, és megpróbálok rájönni, hogy mitől működött ennyire jól. De ez egyáltalán nem csak a szerkesztőkre jellemző, nagyon sok író olvas úgy, hogy közben elemzi is a szöveget. Ha viszont munka miatt olvasok valamit, akkor a feladatra koncentrálok, oda kell figyelnem a kézirat minden vetületére, és ebben az esetben már valóban teljesen átveszi az irányítást a szerkesztői agyam.

Ha bárkit szerkeszthetnél (beleértve ebbe már elhunyt, külföldi, sőt, akár fiktív írókat is), ki az, akivel a legszívesebben dolgoznál együtt?

Felsorolhatnék rengeteg híres írót, akit csodálok, és nyilván megtisztelő lenne velük dolgozni, de úgy képzelem, hogy mire ezek a szerzők eljutnak a szerkesztésig, már közel tökéletes a kéziratuk, vagyis nekem nem lenne mit csinálnom. A szerkesztésben az a szép, hogy egy kezdő, de tehetséges és lelkes íróval épp olyan izgalmas lehet a közös munka, mint egy népszerű szerzővel, akinek már a sokadik könyvét adják ki. Ezért a szerző személye számomra másodlagos, inkább az a fontos, hogy maga a munka legyen érdekes, és azért számomra is tartogasson némi kihívást.

Ha mindenféleképpen mondanom kellene valakit, szerintem Neil Gaimannal szórakoztató lehet a közös munka.

Hogyan élted meg a Karvalyszárnyon szerkesztését? Emlékszel, mi volt róla a legelső benyomásod? Mit gondolsz utólag a már elkészült regényről?

Rögtön láttam benne a potenciált, és első olvasásra is megkedveltem a szereplőket és az egész könyv hangulatát. Azt gondolná az ember, hogy miután a szerkesztés alatt minimum egy tucatszor elolvasok egy kéziratot, a végére már a könyökömön jön ki, de minél többször olvastam a könyvet, annál inkább megszerettem. Egyébként ez nálam rendszerint így van, de a Karvalyszárnyon esetében különösen sajnáltam a leadás után, hogy a karvalyok kalandjai nem lesznek többé a mindennapjaim részei.

szerju
(igen, ez a screenshot ténylegesen a Karvalyszárnyon szerkesztése közben készült)

Azért el kell mondanom, hogy attól függetlenül, hogy nekem már a kész kézirat kerül a kezembe, a szerkesztést nagyban megkönnyíti, ha a szerző még az alkotás folyamán belefektette azt a plusz időt és energiát a művébe, átgondolta logikusan a cselekményt, alaposan kidolgozta a szereplőket és a háttérvilágot. A Karvalyszárnyon szerkesztése azért is ment ennyire flottul, mert ha felmerült egy kérdés valamilyen részlettel kapcsolatban, volt mögötte egy logika, hogy annak a résznek mi a funkciója a szövegen belül. Ha alakítottunk egy jeleneten, akkor pedig ott volt a részletes karakterábrázolás és a szereplők háttértörténete, amihez vissza lehetett nyúlni, így nem a szerkesztés közben merültek fel olyan kérdések, hogy valójában ki is ez a karakter, és mit akar. Ezen kívül persze a szerző lelkesedése is fontos. 🙂

Szerintem a végeredmény egy pergő, fordulatos regény, amiben számos izgalmas, szerethető karakter van, ráadásul egy olyan főhősnő szerepel benne, aki ugyan nem hibátlan, de erős, és valóban sokat változik (persze előnyére) a történet során. A zsoldoskapitányt pedig nem lehet nem imádni. 🙂

 Milyen műfajban, kiket olvasol kikapcsolódás gyanánt?

 Ehhez a munkához egyébként is elvárás, de igyekszem minél több zsánerben olvasni. Régebben elég válogatós voltam, főleg klasszikusokat vettem a kezembe, amikről tudtam, hogy a befektetett időért cserébe biztos, hogy minőséget kapok. Most már elolvasok szinte bármit olyan értelemben, hogy nem feltétlenül érdekel, hogy ki a szerző, vagy mennyire népszerű könyvről van szó. A jó írás az jó írás akkor is, ha az egy teljesen ismeretlen író első regénye. Általában vagy szépirodalmat olvasok, vagy fantasyt, horrort, történelmi vagy ifjúsági regényeket. Az kortárs ifjúsági regényekkel akkor kezdtem ismerkedni, amikor már pont nem tartoztam a célkorosztályhoz – a Harry Potter-sorozatot is 20 éves korom körül olvastam először –, talán ennek is köszönhető, hogy ugyanúgy komolyan veszem őket, mintha akármilyen más zsánerhez tartoznának, hiszen nem köt hozzájuk semmilyen nosztalgia. Egyenként nem sok írót tudnék kiemelni, általában csapongok, és ritkán fordul elő, hogy valakinek végigmennék az egész életművén. Fiatalabb koromban nagyon szerettem a 19. századi angol irodalmat – ez azóta sem változott –, például Jane Austennek minden művét olvastam.

Pezsgés

Ha tavaly igaz volt, hogy a megjelenés környékén felpezsdül az élet, most halmozottan az. Péntek óta a boltokban van a Karvalyszárnyon! Róbert Katalin kolléganőtől jött először a híre, ezzel a csodás képpel együtt, ami a Könyvmolyképző Kiadó saját üzletében készült a Westendben:

karv

(Zárójelben súgom meg, azóta már lehet kapni a boltban dedikált példányokat is. :))

Második regényem nemcsak hogy megjelent, de idén is blogturnézik. A Media Addict már le is közölte az első kritikát, amit ezúton is nagyon szépen köszönök (és csak suttogva jegyzem meg, hogy Zurvannak egyenes, szőke, copfba fogott haja van :)). Jövő héten érkezik a következő, ha minden igaz, Facebookon szorgosan linkelgetem majd a különböző állomásokat.

Ha pedig megjelenés, akkor könyvbemutató is! Az alábbi linken olvashatjátok a részleteket, a pontos beosztást, be is jelölhetitek, ha eljöttök az eseményre. Személy szerint mindenkinek nagyon örülök, aki felbukkan, és ezzel azt hiszem, a kollégák is így vannak.

Nincs bemutató dedikálás nélkül, de létezhet dedikálás bemutató nélkül! Azok, akik nem tudnak eljönni, megrendelhetik a kiadótól rajtam keresztül aláírva a regényt. Névre, postacímre (saját vagy pick pack pont), telefonszámra és e-mailre, illetőleg ha más könyvet is rendelnétek mellé (kettőtől ingyenes a házhozszállítás), akkor annak a címére van hozzá szükségem december 10-ig, cserébe a Karvalyszárnyonra 20% kedvezmény él. Részletek szintén Facebookon (november 27-ig kell hozzá legörgetni).

Nemcsak a regény szerepel, hanem én is: a közelmúltban interjúvégre kapott az Aranymosás Irodalmi Magazin, majd az Így neveld a regényedet blog is. De én is meginterjúvoltam borítófestőmet, Nagy Gergelyt, és rövidesen meg fogom szeretett szerkesztőmet, Kozma Rékát is.

Volt továbbá egy nyereményjátékunk, ahol meg lehetett nyerni a regényt. Jövő héten sorsolok, addig is tudjatok róla, hogy a blogturné keretein belül szintén kisorsolnak három Karvalyszárnyont, szóval ott is nyugodtan lehet játszani.

Olvassatok, nyerjetek, és persze gyertek el a bemutatóra! Remélem, minél többetekkel találkozhatunk.