“Bár Skoff Elzát és Filotás Lilit kevesen ismerték…”*

Mint azt a Facebookról, netán az Aranymosás honlapjáról már tudhatjátok, szombaton a Civil Rádióban jártam: a Kultúrkoktél c. műsorban kaptam lehetőséget némi kötetlen beszélgetésre, illetve egy előre kiválasztott részlet felolvasására A démon és a papnőből.

Sokadik első alkalom volt ez, amióta írásra, illetőleg publikálásra adtam a fejem. Bár közel sem izgultam annyira, mint annak idején a bemutatóm előtt, azért bennem volt a drukk. Gyerekfejjel ugyan szerkesztőként és időnként műsorvezetőféleségként is kivettem a részem a(z akkor még) Jászberényi Rádió FIRKA című ifjúsági műsorából, ez viszont nem csillapította a lámpalázamat. A kalandos odautam már inkább – baleset miatt villamospótló busszal mentem, amelynek a sofőre nem ismerte az utat, a rutinosabb utasok mutatták, mikor merre menjen, a helyszínen pedig Laura Arkanian kalauzolt, hogy esélyem se legyen eltévedni (itt is köszönöm ismét, Lora^^). A nagy melegben nem cipeltem magammal a félkilós regényt, hanem telefonról, fájlból olvastam fel ugyanazt a részletet, amit a könyvbemutatón már élőben is meg lehetett hallgatni. Szó esett még a nevemről, Jókaihoz fűződő viszonyomról, módjával még a családról is ebben a bő negyedórás beszélgetésben, amelyet a Könyvmolyképző YouTube-csatornáján már közel százötvenen meg is hallgattatok:

*”…azt tudta minden hallgató, hogy a hangjuk milyen szép” – az idézet az LGT Szól a rádió c. dalából való

Yet Another könyvheti beszámoló

Mindenekelőtt elnézést a bejegyzés címéért, de duplán is rímel kedvenc fantasy névgenerátorom, a YAFNAG (Yet Another Fantasy Name Generator)* nevére: egyrészt mert tavaly is írtam a könyvhétről még kívülállóként, másrészt és főleg pedig azért, mert ilyenkor szinte óránként posztol élménybeszámolót a hétvégéről valamelyik író/blogger ismerős. Ha még nem unjátok, itt az enyém is, teszek bele képeket is (mint a múltkor), ha valakit csak a kivonat érdekelne. 😉

Bár azt mondtam, péntek-szombanton olvasóként nézek ki, ez valahol kivitelezhetetlennek bizonyult. Egyre-másra kollégákba, ismerősökbe botlottam – volt, akihez célzottan, tervszerűen mentem, másokkal a dedikálási sorban, a tömegben vagy épp csak elhaladtunkban sikerült pár szót váltani. A tömeg már péntek este is hatalmas volt, ekkor kezdtem sejteni, hogy három nap kintlét mennyire ki fog szipolyozni. Mégis jó volt látni, ahogyan veterán és kezdő szerzők újabb könyvvel, novellával vagy ötlettel bukkannak fel, vagy épp írósulis társakkal regénytervekről beszélgetni. Onnan persze (mármint a Főzdefesztre szervezett írósulis találkozóról) nagy rohanás következett szombat délután a Vörösmarty térre, hogy elkapjam azt a két szerzőt, akikre a leginkább fentem a fogamat: örök kedvencemet, J. Goldenlane-t, illetőleg Dragomán Györgyöt. Jó érzékkel ugyanakkor dedikáltak, így félórán belül mindkettejük aláírását megszereztem:

Vasárnap már elsődlegesen a saját, Laura Arkaniannal közös dedikálásomra érkeztem. Szemfülesek idő előtt kiszúrták, hogy egy kis fekete szütyőt is vittem magammal a szokásos könyvjelzők mellé, amelyből kis cetliken egy-egy vezetőt lehetett kihúzni A démon és a papnő olvasásához.

Persze, itthon magam is teszteltem a rendszert – és meglehetős örömmel fogadtam Amoril nevét -, de roppant érdekes volt látni a reakciókat, főleg amikor az illető név már mondott valamit a kedves olvasónak. (Brietta például nem talált egyértelműen pozitív fogadtatásra, szegény Kainál pedig némi röhögés is volt, ha jól emlékszem.) Ráadásul sikerült elkövetnem azt a – talán nem is – hibát, hogy röviddel indulás előtt felvetettem facebookon, milyen mókás lenne egyszer, mondjuk április elseje alkalmából ökörségeket dedikálni, így persze volt, aki mostazonnalakarta a dolgot. Rákészülés nélkül ilyesmikre futotta a nagy melegben:

Mindezek mellett, illetve után a dedikálás meglehetősen jó hangulatban telt, bár lehetett volna négy-öt fokkal hűvösebb. Néhány Koronásom (nagyon kedves ősrégi olvasóm) is befutott, velük végül még elindultunk gofrizni is, de mire végül hazaértem, már csak arra vágytam, hogy egy hétig ki se tegyem a lábam az ajtón. Hiába, az írás és az olvasás – számomra legalábbis – elsődlegesen még mindig magányos tevékenység, vagyis most tökéletesen átérzem a jobb oldali csirke szavait:

*(Csak jelzem, hogy bár többnyire magam találom ki a neveimet, a Yafnag jó néhányszor kisegített már, olyan ötletekkel, mint a Pelagios vagy a Bartillia. Baromi jók a beállítások, karakterszám, első-utolsó betűk testre szabhatók, bár sokszor ad ki foglalt nevet, érdemes megguglizni a szimpatikus eredményeket.)