“Megfoghatom? Én vagyok a szerző…”

Ezzel a két mondattal sikerült indítanom, amikor minden ízemben remegve – és bár szokásom, most nem túlzok – odaértem a szombati könyvbemutatóra. Felkapni, belenézni, megtudni, hogy a program végén megkapom a tiszteletpéldányaimat, aztán besodródni, még mindig iszonyú idegesen… az ismerős arcok sem nyugtattak meg, egy pillanatig az egészet visszacsináltam volna. Abba a gondolatba kapaszkodtam, hogy ha mondjuk másfél éve, amíg a kiadó döntését vártuk, valamelyik korábbi győztes azon rinyált volna, hogy parázik a bemutatójától, minimum fejen csapkodtam volna egy szeneslapáttal. (Na jó, ennyire nem vagyok vérengző, akármit gondoljatok is rólam a dépé elolvasása után, de hogy ferdén néztem volna rá, az biztos.) No és el ne feledkezzünk Róbert Katiról, aki a saját izgalma mellett is megtalálta a módját, hogy nyugtasson rajtam egy sort.

kae-01_www.kepfeltoltes.hu_

Délig ki is tartott bennem a feszültség, pedig akkor már látszott a közönség végtelen jóindulata. Aztán felültünk a könyveink mögé (és egy dobszerkó elé, alighanem buli volt a Trafóban előző este), én pedig hirtelen végtelenül megnyugodtam. Amit addig szajkóztak (ezúton is köszönöm a türelmet mindenkinek, aki megtette), hogy menni fog, nem lehet elszúrni, lazán megcsinálom, az egyszerre bekattant, és igen! Kérdés, válasz, valaki felnevet a közönségben, szünet, amíg Tavi Katán vagy Laura Arkanianon a beszéd sora, lehet inni egy korty vizet, aztán már felolvastunk, és addigra kifejezetten élveztem az egészet. Utána pedig a kígyózó sor, amiben volt, aki két-három, sőt, egyből öt dépével ácsorgott. Fogytak az ajándék könyvjelzők, kaptam egy mikuláscsokit, és azért aláírás közben is remegett a kezem, de ez már inkább az eufóriától volt.

Nocy

Külön élmény volt a rengeteg arc között olyan sok ismerőset látni, azokról nem is beszélve, akikkel netről már ismertük egymást, de élőben most futottunk össze először. No és persze ott voltak az ismeretlenek is, akik látatlanban tiszteltek meg a bizalmukkal, és vittek magukkal egy-egy démont és papnőt. Hosszan köszönhetném meg a számtalan üzenetet, jókívánságot, facebook lájkot, jelenlévő lovagjaimnak a rengeteg derűs pillanatot és a fényképeket, a kiadónak a szervezést, úgyhogy inkább itt és most, egyben tenném meg. Aki pedig nem tudott eljönni, azzal remélem, jövőre karvalyszárnyon találkozunk!

Reklámok

“Megfoghatom? Én vagyok a szerző…”” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Visszajelzés: Visszatekintés, ezúttal tényleg röviden :) | Kae világa

  2. Visszajelzés: “Bár Skoff Elzát és Filotás Lilit kevesen ismerték…”* | Kae Westa világa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s