Mostanában

Amíg a dépé szerkesztése el nem kezdődik, karvalyékat tatarozom. Nagyon fura lesz Calinából Mortuába, Shastorból Valianba, Zurvanból Lyrbe és Reynirből Loghorba rázódni vissza, de azért várom már. 🙂 Karvalyéknál akadnak nagy változások, főleg a háttérben, változtak komplett jellemek és motivációk is, de becsszó, jól jönnek ki belőle. Szeretnék már végezni mindkét regénnyel, hogy aztán teljes erőbedobással a Snaukaszívre koncentrálhassak, Yondican báró egyre jobban izgatja a fantáziámat. Meg fogtok ölni. 🙂

Facebookon közben filóztam egy sort a nevem eredetéről, katt katt, ha valakinek újdonság. 🙂 Szokni kell még ezt a “hivatalos szerzői profil” dolgot. 🙂

Két világ között – könyvheti beszámoló

A tavalyi Könyvhétre szombat délután mentem ki – annak a szombatnak a délutánján, amelynek reggelén megkaptam a dépére az első lektorimat. Ugyan még akkor sem mertem egészen elhinni, hogy ebből regény lesz, mégis kicsit más szemmel néztem az egész nyüzsgést, vágyakozva, hogy milyen lenne, ha egyszer tényleg a másik oldalon találnám magam… No és persze minden szembejövő ismerősnek siettem elújságolni a nagy hírt, hogy “pozitívot kaptam, pozitívot kaptam”! Utólag is szeretném megköszönni a türelmet mindenkinek, akit letámadtam. 🙂

A malmok őrölnek, jövőre – ha nem történik valami nagy gebasz – szerzőként megyek. Idén pedig… nos, idén a két világ határán álló, leendő elsőkönyvesként tettem látogatást. Pénteken egy ismerőssel még éppen csak belekóstoltunk a hangulatba – hálás is vagyok a türelemért, amivel háromszor is elsétált velem egy bizonyos asztal előtt, hallgatva a lelkendezésemet, hogy “basszus, ez tényleg Darren Shan, nézzük meg, mekkora sor áll hozzá!”

Eredendően szombaton terveztem kimenni, úgyhogy másnap dupláztam: mivel saját kötelező jelenésem még nincs, Gaura Ági barátnőm dedikálásához igazítottam a programot. A nap – és az egész könyvhét – legnagyobb élménye volt a vele és szerkesztőjével, történetesen első mentorommal, Raonnal folytatott diskurzus. Kezdő és kevésbé kezdő írókról, technikai dolgokról, szerkesztésről-szerkesztőségről, hajnövesztésről és persze folyamatban lévő saját dolgokról beszélgettünk, bevallom, nem is figyeltem az órát. Bízom benne, hogy ők sem. 😀

Ismerősökből ezelőtt és ezután sem volt hiány. Végre személyesen is találkozhattam a könyvmolyos szerzőtársak jó részével. Külön köszönet Laura Arkaniannak, amiért Ágival orvul közös képre fotózott bennünket, és Kozári Dorkának, aki kedvesen dedikált nekünk a gyerkőcökkel. Öröm volt látni Nibelát saját dedikálásán (a blúzodat azóta is irigylem^^), a kéziratéjek ismerős stábját itt-ott szétszórva (lesz idén is, megyünk!!!), megbámultam Vavyan Fable és ismét Darren Shan sorát, és nagy örömömre Jimékkel is sikerült összefutni.

Játszottam a gondolattal, hogy vasárnap a fiammal is kinézek, de végül elvetettem. Neki a tömeg nem lett volna élmény, nekem pedig a szombatot lett volna nehéz überelni. De jövőre ismét ott leszek – ha minden igaz, akkor már szerzőként.

Ó, és Dorka tanácsának értelmében nem halasztom tovább: összeraktam egy Facebook-oldalt is szerzős profil gyanánt. Remélem, a rendszer hagyja majd átnevezni, ha lesz végleges szerzői nevem is, mert ez így egyelőre kecske és káposzta, de legalább van.