MEGVAN!!!

Megkaptam a dépére az első lektortól a pozitív véleményt! Egyelőre a “nem térek magamhoz” és a “nem hiszem el” között csapongok, és akkora a gyomrom, mint egy gyűszű. Nem iszom előre a medve bőrére, a második lektor még simán kivághat, de akkor is előrébb vagyok, mint tavaly, szóval momentán a folytatástól függetlenül nagyon boldog vagyok, és mindenkinek köszönöm, aki véleménnyel, tanáccsal, kritikával vagy akár csak lelkesedéssel támogatott! Érjek csak Karvalyék végére, revideálom a Koronát – lovagok, készüljetek, lesz pár kérdésem vele kapcsolatban!

Huh… nem tudok mit mondani. A következő állomás a második lektor… és Graingem. 😀 Kívánjatok szerencsét!

Majd elfelejtettem: bekértek ám!

A szokásos szombati bejegyzésben olvasható az Aranymosás honlapján:

Bekérve:

Hajnal Anna

A démon és a papnő

A Jana Robins-ügy

Más állapotok”

Értékelés az elkövetkező két hét folyamán várható, a könyvhét megnyújtja egy picit a várakozást. Azt hiszem, sikerült egy roppant fellengzős idézettel útnak indítanom a dépét, Jobbágy Károlytól való, én annak idején szintén ezt kaptam útravalóul az alsós tanító nénimtől. (Kaffka Margit Hangyabolyával együtt. Jaj, de sokszor elolvastam! De a mákos süti rossz volt, sírva ettük meg, szeretetből^^) A cikk alatt, a facebook kommentsávban megtaláljátok (ha még valaki nem ismerne polgári valómban, annak se lesz nehéz megtalálnia), ide nem vágnám be még egyszer.

Szóval két hét a világ. Aztán meglátjuk. Ha pozitív, akkor tovább a második lektorhoz, ha negatív, azt meg már ismerjük. Akkor jövőre (vagy két év múlva, ha nem lennék kész) betámadok Karvalyékkal. (Team Shastor, hol vagytok? Zurvan nagyon elhúzott ám!^^) Félni nem kell, úgyse hagyom abba, izgulni meg szabad, csak nem érdemes (de én is fogok). Köszönöm ám mindenkinek a támogatást!

Margó néninek pedig tartozom azzal, hogy hozzátegyem, az összes többi süti mennyei volt, amit a négy év alatt csinált nekünk, és gyanítom, felnőtt fejjel a mákos is ízlene. (Különben is a meghatottságtól sírtunk, nem azért, mert meg kellett enni.) Utólag bele se merek gondolni, mennyi munkájába (és pénzébe) kerülhettek azok az év végi lakomázások. És ő volt az első, aki azt mondta, író leszek, szóval ha egyszer valóra válik, majd őt tessék hibáztatni!